Magyar szerkezettár
🪄↴ 
ó/elébe
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ ő ⊕ elébe ⊕ be[3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





    elébe
    
      
      
    
    nép
    elibe, elejbe
    
I.
      
        szjeles
        hsz
      
      
1.
        valaki, valami elé.
        elémbe állt.
        
 | 
          
            
 ▸
állok elébe!
          
        
      

      
2.
        
          (
-nak, -nek ragos szóval, gyak. előtte)
        
        eléje.
        
          
 ▸
elébe vág valakinek
        
      

    

    
II.
      
        nu
      
      nép
      elé.
    

  


be[3Sg]
____________________



    eléje
    
      
      
    
    
      szjeles
      hsz
    
    
1.
      valaki, valami elé.
      eléje állt a sorban.
    

    
2.
      
        (nu-szerűen, -nak, -nek ragos szóval)
      
      ritk
      elé, arra, oda, ahonnan valaki, valami közeledik.
      eléje megy a szüleinek.
    

  


..........
eléje
→ ő ⊕ elé ⊕ je[3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





je[3Sg]
____________________



    vág
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
<szilárd anyagot> éles eszközzel több részre választ.
      dohányt, fát vág.
      
 | 
        
<kisebb darabot> ilyen módon leválaszt valamiről.
        vág egy szelet kenyeret.
      
      
 | 
        
<hajat, körmöt> éles eszközzel megrövidít.
      
      
 | 
        
<tyúkszemet> éles eszközzel eltávolít.
      
      
 | 
        
<szálas növényt> a tövéről kaszával v. más éles eszközzel folyamatosan lemetsz.
      
      
 | 
        
          
 ▸
útját vágja valakinek, valaminek
        
      
      
 | 
        
          tn
        
        
<éles eszköz> szilárdabb anyagba könnyen be tud hatolni, és azt részekre tudja választani.
        jól vág a késem; ollóval a szövetbe vág;
        
          
 ▸
jól vág a nyelve
          
 ▸
vág az esze
        
      
    

    
2.
      
        (tn is
)
      
      
<éles eszköz(zel)
> nyílást, rést hoz létre valamin, valamiben.
      ajtót vág a falba; a csákány léket vág a jégen;
      
        
 ▸
utat vág valakinek, valaminek valamiben
      
      
 | 
        műsz
        levág, kiszab, kivág.
        lemezt vág.
      
      
 | 
        film
        
<filmet> vágással véglegessé alakít.
      
      
 | 
        
          (tn is
)
        
        
<éles eszköz(zel)
> sebet hoz létre valamin, valakin.
        eret vág; az ujjamba vágtam;
        
          
 ▸
valakinek az elevenjébe  az eleven húsába vág
        
      
      
 | 
        
          (t. n. is
)
        
        éles eszközzel öl <kül. fogyasztásra való háziállatot>.
        csirkét vág.
      
    

    
3.
      
        (t. n. is
)
      
      
<éles tárgy, gyak. ruha széle, varrása> kellemetlen, fájó nyomást okoz.
      hónaljban vág a kabát.
    

    
4.
      
<éles, hegyes tárgyat> erős lendülettel valamibe behatolni késztet.
      bicskáját a fába vágja.
    

    
5.
      hirtelen nagy erővel dob, lök.
      földhöz vágja a poharat.
      
 | 
        
          
 ▸
valakinek a fejéhez  a szemébe vág valamit
        
      
      
 | 
        biz
        hanyag, hetyke v. heves mozdulattal vhova tesz, lök.
        fejébe vágja a kalapját.
      
      
 | 
        
          
 ▸
zsebre vág
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
valamibe, vhova vágja magát
        
      
    

    
6.
      
        (tn is
)
      
      erős lendülettel üt, csap.
      pofon, nyakon, fejbe vág valakit; a lovak közé vág.
      
 | 
        nép
        ver, csapkod.
        a zápor vágja az ablakot.
      
      
 | 
        
          tn
        
        
<csapadék, szél, por> nagy erővel verődik, csapódik valakihez, valamihez.
        arcába vág a hó.
      
    

    
7.
      
        tn
      
      
        
 ▸
szemével valakire, valaki felé vág
      
    

    
8.
      
        tn
      
      hirtelen elhatározással vmerre indul, ill. eltér.
      az erdőnek vágott;
      
        
 ▸
elébe  eléje vág valakinek, valaminek
      
    

    
9.
      
        tn
      
      
        
 ▸
szavába, beszédébe vág valakinek
      
    

    
10.
      
        tn
      
      vhova illik, tartozik.
      szakmájába vág ez a kérdés; a kalap nem vág a ruhámhoz.
      
 | 
        
          tn
        
        biz
        összeillik, rendben van.
        a számadásban minden vág.
      
    

    
11.
      biz
      
<valamilyen arckifejezést> ölt.
      valamilyen arcot, pofát vág; grimaszt vág.
    

    
12.
      biz
      
 | 
        fennakadás nélkül, folyamatosan mond.
        vágja az évszámokat.
      
      
 | 
        nagyon ért, ill. jól tud valamit.
        vágja a matekot.
      
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________
valakinek
→ valaki ⊕ -nak/-nek




    valaki
    
      
      
    
    
I.
      
        htl
        névm
      
      
1.
        meg nem határozott v. ismeretlen személy.
        valaki járt itt; valaki más.
        
 | 
          
            
 ▸
van valakije
          
        
      

      
2.
        
<ált. alanyként:> az ember.
        azt hihetné valaki, hogy ...

      

      
3.
        ritk
        bárki.
        ha valakinek is szólsz, baj lesz.
      

    

    
II.
      
        von
        névm
      
      elav
      aki (csak).
    

    
III.
      
        fn
      
      
1.
        kissé biz
        ember, személy.
        a barátja pénzes valaki!
      

      
2.
        jelentős személy.
        a gyárban ő már valaki!
      

    

  





____________________
valaminek
→ valami ⊕ -nak/-nek









  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024